A FAT, a HPFS és az NTFS fájlrendszer áttekintése

A cikk fordítása A cikk fordítása
Cikk azonosítója: 100108 - A cikkben érintett termékek listájának megtekintése.
Az összes kibontása | Az összes összecsukása

A lap tartalma

Összefoglaló

Ebben a cikkben a FAT, a HPFS és az NTFS fájlrendszer Windows NT operációs rendszerben történő alkalmazásának sajátosságairól, valamint az egyes rendszerek előnyeiről és hátrányairól olvashat. A cikk a következő részekből épül fel:

  • A FAT fájlrendszer – áttekintés
  • A HPFS fájlrendszer – áttekintés
  • Az NTFS fájlrendszer – áttekintés
MEGJEGYZÉS: A HPFS fájlrendszert csak a Windows NT 3.1-es, 3.5-ös és 3.51-es verziója támogatja. A Windows NT 4.0 rendszer nem támogatja a HPFS-alapú partíciókat, így nem is tud hozzáférni azok tartalmához. A FAT32 fájlrendszert viszont csak a Windows 95, a Windows 98 és a Windows 2000 rendszer támogatja.

További információ

A FAT fájlrendszer – áttekintés

A FAT fájlrendszer a Windows NT operációs rendszer által támogatott fájlrendszerek legegyszerűbbike, amelynek legfőbb sajátossága a fájlkiosztási tábla (FAT), amely nem más, mint a kötet legfelső szintjén elhelyezkedő adattáblázat. A kötet védelme érdekében a fájlkiosztási táblának két példánya van, így az egyik sérülése esetén a másik segítségül hívható. A fájlkiosztási táblákat és a gyökérkönyvtárat rögzített helyen kell tárolni, hogy a rendszerindítási fájlok helye pontosan meghatározható legyen.

A FAT fájlrendszerrel formázott lemezek fürtökre vannak felosztva, amelyek mérete a kötet méretének függvénye. Fájl létrehozásakor a rendszer bejegyzést hoz létre a gyökérkönyvtárban, és ezzel együtt elkészíti az első, adatokat tároló fürtszámot is. A fájlkiosztási tábla ezen bejegyzése azt jelzi, hogy ez a fürt a fájl utolsó fürtje, vagy a következő fürtre mutat.

A fájlkiosztási tábla frissítése kulcsfontosságú művelet, sok időbe is telik,ám a rendszeres frissítés elmulasztása adatvesztést eredményezhet. A frissítés azért tart sokáig, mert a lemezolvasó fejeket a tábla minden egyes frissítésekor a lemez nulladik logikai sávja fölé kell visszaállítani.

A FAT-könyvtár szerkezete nem előre meghatározott, így a fájlok mindig a lemez első nyitott helyére kerülnek. A FAT fájlrendszer csak az Írásvédett, a Rejtett, a Rendszer és az Archiválandó fájlattribútumot képes kezelni.

A FAT fájlrendszer elnevezési konvenciója

A FAT fájlrendszer a hagyományos, 8.3 típusú fájlelnevezési konvenciót használja, amelyben minden fájlnevet az ASCII karakterkészlettel kell létrehozni. A fájlnevek és a mappanevek legfeljebb nyolc karakter hosszúságúak lehetnek, a nevet pont (.) követi, az ezt követő kiterjesztés hossza pedig legfeljebb három karakter. A névnek betűvel vagy számmal kell kezdődnie, és a következők kivételével bármilyen karaktert tartalmazhat:
   . " / \ [ ] : ; | = ,
				
Ha a program a fenti, nem engedélyezett karakterek valamelyikét észleli a fájlnévben vagy a mappanévben, váratlan hibák léphetnek fel. A névben szóköz sem szerepelhet.

A következő nevek használata nem engedélyezett:
   CON, AUX, COM1, COM2, COM3, COM4, LPT1, LPT2, LPT3, PRN, NUL
				
A program az összes karaktert nagybetűssé alakítja.

A FAT fájlrendszer használatának előnyei

A Windows NT rendszerben a támogatott fájlrendszerek használatával nem vonhatóak vissza a törlési műveletek – ezek közvetlen hozzáférést kérnek a hardverhez, ezt azonban a Windows NT nem támogatja. Ha az adott fájl azonban FAT-partíción helyezkedett el, és a rendszert MS-DOS környezetben indítják újra, a fájl visszaállítható. A FAT fájlrendszer használata a legfeljebb 200 megabájt (MB) kapacitású meghajtók, illetve partíciók esetén javasolt, mivel indításához kevés rendszererőforrásra van szükség. A FAT fájlrendszer használatának további előnyeiről a következő dokumentációkban talál részletes felvilágosítást:
  • A Microsoft Windows NT Server rendszer „Concepts and Planning Guide” című útmutatója 5. fejezetének „Choosing a File System” (A használandó fájlrendszer kiválasztása) című része
  • A Microsoft Windows NT Workstation 4.0 rendszer Resource Kit csomagjának 18. fejezete: „Choosing a File System” (A használandó fájlrendszer kiválasztása)
  • A Microsoft Windows NT Server 4.0 rendszer Resource Kit csomagjának „Resource Guide” (Útmutató erőforrásokhoz) című útmutatója 3. fejezete: „Which File System to Use on Which Volumes” (Az egyes kötetekhez alkalmazandó fájlrendszerek)

A FAT fájlrendszer használatának hátrányai

Amennyiben 200 megabájtnál (MB) nagyobb kapacitású meghajtókat vagy partíciókat használ, lehetőség szerint ne FAT fájlrendszert alkalmazzon, mert a kötet méretének növekedésével a FAT rendszerű fájlkezelés teljesítménye gyorsan csökken. A FAT-partíciót képező fájlokhoz jogosultságokat sem lehet beállítani.

A FAT-partíciók legfelső mérethatára Windows NT rendszerben 4 gigabájt (GB), MS-DOS környezetben pedig 2 gigabájt. E méretkorlátozásról a Microsoft Tudásbázis következő cikke tartalmaz bővebb információt:
CIKK SZÁMA: 118335
CÍM: Az MS-DOS legnagyobb partíciómérete (Előfordulhat, hogy a hivatkozás részben vagy teljes egészében angol nyelvű tartalomra mutat.)
A FAT fájlrendszer használatának további hátrányairól a következő dokumentációkban olvashat részletesen:
  • A Microsoft Windows NT Server rendszer „Concepts and Planning Guide” című útmutatója 5. fejezetének „Choosing a File System” (A használandó fájlrendszer kiválasztása) című része
  • A Microsoft Windows NT Workstation 4.0 rendszer Resource Kit csomagjának 18. fejezete: „Choosing a File System” (A használandó fájlrendszer kiválasztása)
  • A Microsoft Windows NT Server 4.0 rendszer Resource Kit csomagjának „Resource Guide” (Útmutató erőforrásokhoz) című útmutatója 3. fejezete: „Which File System to Use on Which Volumes” (Az egyes kötetekhez alkalmazandó fájlrendszerek)

A HPFS fájlrendszer – áttekintés

A HPFS fájlrendszer először az OS/2 operációs rendszer 1.2-es verziójában jelent meg. Segítségével lehetőség nyílt az egyre nagyobb tárolókapacitású merevlemezeken tárolt adatokhoz való hatékonyabb hozzáférésre. Abban az időben vált szükségessé az is, hogy a hálózati kiszolgálók növekvő piaca által az elnevezési rendszer, az adatosztályozás és az adatbiztonság terén megkövetelt bővítést egy új fájlrendszer biztosítsa. A HPFS fájlrendszer megtartja a FAT fájlrendszer könyvtárszerkezetét, de a fájlneveken alapuló könyvtárrendszerezés már automatikusan történik. A fájlnevek maximális hossza immár 254 duplabájtos karakter, és a HPFS rendszerrel az is lehetővé vált, hogy a fájlok adatokból és speciális attribútumokból épüljenek fel – ezzel az egyéb elnevezési konvenciók támogatása rugalmasabb lett, és az adatvédelem is javult. Ebben a rendszerben a fájlkiosztási egységet már nem fürtök, hanem 512 bájt méretű fizikai szektorok jelentik, ezzel csökkent a fel nem használható lemezterület nagysága.

A HPFS fájlrendszerben a könyvtárbejegyzések több adatot tárolnak, mint a FAT fájlrendszerben. Az attribútumfájlon kívül ez a fájllétrehozási, a fájlmódosítási, valamint a fájlhozzáférési dátumot és időpontokat is jelenti. A HPFS rendszerű könyvtárbejegyzések nem a fájl első fürtjére mutatnak, hanem az FNODE csomópontra. Ez a csomópont tartalmazhatja a fájl adatait, de tárolhat a fájl adataira mutató mutatókat vagy egyéb, ténylegesen a fájl adataira mutató adatszerkezeteket is.

A HPFS fájlrendszer az adott fájl lehető legtöbb adatát összefüggő szektorokként próbálja meg kiosztani. Erre azért van szükség, hogy a fájl folyamatos feldolgozása során nagyobb adatfeldolgozási sebesség legyen elérhető.

A HPFS fájlrendszer 8 megabájt (MB) méretű sávokra osztja fel a meghajtókat, és lehetőleg ezen sávok valamelyikébe helyezi a szükséges fájlokat. Az egyes sávokat 2 kilobájt (KB) méretű fájlkiosztási térképek választják el, amelyek rögzítik, hogy az egyes sávokon belül mely szektorok lettek már kiosztva. A sávalkotással növekszik a teljesítmény, mert a lemezolvasó fejnek nem kell visszatérnie a lemez kezdő, azaz nulladik logikai sávja fölé, hiszen az adott fájl tárolási helyének meghatározásához elég, ha a legközelebbi fájlkiosztási térképet olvassa.

A HPFS fájlrendszer ezenkívül néhány speciális adatobjektumot is magában foglal:

Fő adatblokk

A fő adatblokk a 16. számú logikai szektorban helyezkedik el, és a gyökérkönyvtár FNODE csomópontjára mutató mutatót tartalmaz. A HPFS fájlrendszer használatának egyik legnagyobb kockázata abban rejlik, hogy ha a fő adatblokk elveszik vagy megsérül egy hibás szektor következtében, akkor a partíción tárolt adatok is elvesznek, még akkor is, ha a lemez többi része sértetlen marad. A lemez teljes tartalmának másik, sértetlen 16. szektorral rendelkező meghajtóra másolásával, majd a fő adatblokk újbóli létrehozásával elméletileg van lehetőség a meghajtó adatainak visszaállítására, ez azonban nagyon bonyolult feladat.

Tartalék adatblokk

A tartalék adatblokk a 17. számú logikai szektorban található, és gyorsjavításokat tartalmazó táblát, valamint a tartalék könyvtárblokkot foglalja magában. Ha a HPFS fájlrendszer hibás szektort észlel, akkor gyorsjavítás-bejegyzés segítségével logikailag nem a hibás szektorra, hanem egy másik létező hibátlan szektorra mutat. Az írási hibák kezelésének ezen eljárása gyorsjavításként ismert.

Amennyiben hibás szektor következtében hiba lép fel, a gyorsjavítás segítségével a fájlrendszer másik szektorba helyezi át az adatokat, az eredeti szektort pedig hibás szektorként jelöli meg. A lemezre író és arról olvasó alkalmazások mindebből semmit sem vesznek észre, tehát nem észlelik, hogy a merevlemez-meghajtó egyes részei hibásan működnek. A gyorsjavítást támogató fájlrendszerek használatával megelőzhetők a FAT fájlrendszerre jellemző hibák (például a „Kilépés, Ismét, Mégse?” hibaüzenettel jelzett hiba, amely hibás szektor esetén fordul elő).

Megjegyzés: A Windows NT operációs rendszer HPFS fájlrendszere nem támogatja a gyorsjavítást.

A HPFS fájlrendszer használatának előnyei

A HPFS fájlrendszer a 200–400 megabájt (MB) kapacitású meghajtók ideális fájlrendszere. A HPFS fájlrendszer használatának további előnyeiről a következő dokumentációkban olvashat részletesen:
  • A Microsoft Windows NT Server rendszer „Concepts and Planning Guide” című útmutatója 5. fejezetének „Choosing a File System” (A használandó fájlrendszer kiválasztása) című része
  • A Microsoft Windows NT Workstation 4.0 rendszer Resource Kit csomagjának 18. fejezete: „Choosing a File System” (A használandó fájlrendszer kiválasztása)
  • A Microsoft Windows NT Server 4.0 rendszer Resource Kit csomagjának „Resource Guide” (Útmutató erőforrásokhoz) című útmutatója 3. fejezete: „Which File System to Use on Which Volumes” (Az egyes kötetekhez alkalmazandó fájlrendszerek)

A HPFS fájlrendszer használatának hátrányai

A HPFS fájlrendszer jelentette rendszerterhelés miatt a 200 megabájtnál (MB) kisebb kapacitású kötetek esetén ez a fájlrendszer nem szerencsés választás, a körülbelül 400 megabájtnál nagyobb kapacitású lemezek esetén pedig teljesítménycsökkenés is fellép. A Windows NT rendszer HPFS fájlrendszere a biztonsági tulajdonságok beállítását sem teszi lehetővé.

A HPFS fájlrendszert csak a Windows NT 3.1-es, 3.5-ös és 3.51-es verziója támogatja. A Windows NT 4.0 rendszer nem tudja olvasni a HPFS-alapú partíciókat.

A HPFS fájlrendszer további hátrányairól a következő dokumentációkban olvashat:

  • A Microsoft Windows NT Server rendszer „Concepts and Planning Guide” című útmutatója 5. fejezetének „Choosing a File System” (A használandó fájlrendszer kiválasztása) című része
  • A Microsoft Windows NT Workstation 4.0 rendszer Resource Kit csomagjának 18. fejezete: „Choosing a File System” (A használandó fájlrendszer kiválasztása)
  • A Microsoft Windows NT Server 4.0 rendszer Resource Kit csomagjának „Resource Guide” (Útmutató erőforrásokhoz) című útmutatója 3. fejezete: „Which File System to Use on Which Volumes” (Az egyes kötetekhez alkalmazandó fájlrendszerek)

Az NTFS fájlrendszer – áttekintés

Felhasználói szemszögből nézve az NTFS fájlrendszer (a HPFS rendszerhez hasonlóan) sorrendben álló könyvtárakba rendezi a fájlokat. A FAT és a HPFS fájlrendszerrel ellentétben azonban nincsenek speciális objektumok a lemezen, és az alaphardver-függőség (például az 512 bájtos szektorok jelenléte) sem játszik szerepet. Ezenkívül nincsenek a lemezen speciális adathelyek, például FAT táblák vagy HPFS-alapú fő adatblokkok.

Az NTFS fájlrendszer céljai az alábbiak:
  • Megbízhatóság, amely nagy kapacitású rendszerek és fájlkiszolgálók esetében különösen fontos
  • További szolgáltatásokat nyújtó platform
  • POSIX alapú követelmények támogatása
  • A FAT és a HPFS fájlrendszerre jellemző korlátozások megszüntetése

Megbízhatóság

Az NTFS fájlrendszer megbízhatóságának biztosítása során három fő területet vettek górcső alá: helyreállíthatóság, a súlyos szektorhibák eltávolíthatósága, valamint a gyorsjavítás támogatása.

Az NTFS fájlrendszer helyreállítható, hiszen rögzíti a fájlrendszerben végrehajtott tranzakciókat. A FAT vagy a HPFS fájlrendszeren végrehajtott CHKDSK művelet során a rendszer az adott könyvtáron, kiosztáson vagy fájltáblákon belül található mutatók egységességét vizsgálja. NTFS rendszerű lemez esetén a rendszer naplófájlt hoz létre az ezen összetevőkkel kapcsolatban végrehajtott tranzakciókról, így a fájlrendszer egységességének visszaállítása érdekében a CHKDSK műveletnek csak az utolsó végrehajtási pontig kell visszaállítania a tranzakciókat.

Ha FAT vagy HPFS rendszerben a fájlrendszer speciális objektumait tároló valamely szektor meghibásodik, egyszektoros hibáról beszélünk. Az NTFS fájlrendszer ezt két módszerrel küszöböli ki: nem használ speciális objektumokat a lemezen, az azon tárolt összes objektumot pedig nyomon követi és védi, illetve a mesterfájltábla több példányát tárolja a lemezen (a szám a kötetméret függvénye).

A HPFS fájlrendszer OS/2 alapú verzióihoz hasonlóan az NTFS fájlrendszer is támogatja a gyorsjavítás alkalmazását.

További szolgáltatások

A Windows NT operációs rendszer bármely műveleti szinten alkalmazható egyik fő célja az, hogy az általa biztosított platformhoz további szolgáltatásokat lehessen adni – ez az NTFS fájlrendszer esetén is így van, hiszen hatékony és rugalmasan kezelhető platformként más fájlrendszerek is használhatják. Az NTFS rendszer ezenkívül teljes mértékben támogatja a Windows NT operációs rendszer biztonsági modelljét, és egyidejűleg több adatfolyammal is működik. Az adatfájlok így már nem csupán egyetlen adatfolyamként értelmezendők. Az NTFS fájlrendszerben a felhasználók saját maguk által definiált attribútumokat is rendelhetnek a fájlokhoz.

POSIX-alapú követelmények támogatása

Az NTFS fájlrendszer a támogatott fájlrendszerek POSIX.1 szabványt leginkább támogató rendszere, mivel támogatást nyújt a következő, POSIX.1-alapú követelményekhez:

Kis- és nagybetűket megkülönböztető elnevezés:

A POSIX szabvány értelmében a README.TXT, a Readme.txt és a readme.txt írásmód három különböző fájlt jelöl.

Kiegészítő időbélyegző:

A kiegészítő időbélyegző a fájlhoz történő utolsó hozzáférés időpontját jelzi.

Rögzített hivatkozások:

Ha két különböző könyvtárban lévő két különböző fájlnév ugyanazokra az adatokra mutat, rögzített hivatkozásról beszélünk.

Korlátozások megszüntetése

Az NTFS fájlrendszerben jelentősen nőtt a fájlok és a kötetek lehetséges mérete, így akár 2^64 bájt (16 exabájt, azaz 18 446 744 073 709 551 616 bájt) nagyságúak is lehetnek. Az NTFS rendszerrel a fájlkezelés visszatért a FAT fájlrendszer fürtkezelési módszeréhez, így elkerülhetők a HPFS fájlrendszer rögzített szektorméretéből fakadó problémák. Erre azért volt szükség, mert a Windows NT rendszer hordozható, és bizonyos esetekben eltérő lemezkezelési módszerek tűnhetnek fel az egyes eszközökön, ennek következtében a szektoronkénti 512 bájt adatmennyiség nem mindig eredményezett hibátlan fájlkiosztást. Ezt úgy érték el, hogy a rendszer definiálhatta a fürtöt a hardver eredeti kiosztási méretének többszöröseként. Az NTFS fájlrendszerben a fájlok kivétel nélkül Unicode-alapúak, és a hosszú fájlnevek mellett a 8.3 felépítésű fájlnevek is használhatók.

Az NTFS fájlrendszer használatának előnyei

Az NTFS fájlrendszert leginkább a 400 megabájtnál (MB) nagyobb kapacitású kötetek esetén célszerű alkalmazni. Ennek az az oka, hogy ebben a fájlrendszerben nagyobb kötetméretek esetén sem csökken a teljesítmény, ellentétben a FAT fájlrendszerrel.

Az NTFS rendszer helyreállíthatóságának köszönhetően a felhasználónak nem kell lemez-helyreállítási segédprogramot futtatnia az NTFS-partíciókon. Az NTFS fájlrendszer további előnyeiről a következő dokumentációkban olvashat:
  • A Microsoft Windows NT Server rendszer „Concepts and Planning Guide” című útmutatója 5. fejezetének „Choosing a File System” (A használandó fájlrendszer kiválasztása) című része
  • A Microsoft Windows NT Workstation 4.0 rendszer Resource Kit csomagjának 18. fejezete: „Choosing a File System” (A használandó fájlrendszer kiválasztása)
  • A Microsoft Windows NT Server 4.0 rendszer Resource Kit csomagjának „Resource Guide” (Útmutató erőforrásokhoz) című útmutatója 3. fejezete: „Which File System to Use on Which Volumes” (Az egyes kötetekhez alkalmazandó fájlrendszerek)

Az NTFS fájlrendszer használatának hátrányai

400 megabájtnál (MB) kisebb kapacitású kötetek esetén nem célszerű NTFS fájlrendszert alkalmazni, mert e fájlrendszer használatához viszonylag nagy lemezterületre van szükség. Ezt a lemezterület-igényt az NTFS rendszerfájljai jelentik, amelyek 100 megabájtos partíció esetén rendszerint legalább 4 megabájtnyi lemezterületet igényelnek.

Az NTFS fájlrendszer jelenleg nem rendelkezik fájltitkosítási szolgáltatással, ezért MS-DOS- vagy egyéb operációsrendszer-alapú rendszerindítással, majd egyszerű lemezkezelő segédprogram használatával minden nagyobb nehézség nélkül megtekinthetők az NTFS-köteteken tárolt adatok.

Hajlékonylemezeket nem lehet NTFS fájlrendszerűvé formázni – a Windows NT rendszer a FAT fájlrendszer segítségével formázza a hajlékonylemezeket, hiszen az NTFS rendszerfájljait méretük miatt nem lehet hajlékonylemezen tárolni.

Az NTFS fájlrendszer használatának további hátrányairól a következő dokumentációkban talál részletes felvilágosítást:
  • A Microsoft Windows NT Server rendszer „Concepts and Planning Guide” című útmutatója 5. fejezetének „Choosing a File System” (A használandó fájlrendszer kiválasztása) című része
  • A Microsoft Windows NT Workstation 4.0 rendszer Resource Kit csomagjának 18. fejezete: „Choosing a File System” (A használandó fájlrendszer kiválasztása)
  • A Microsoft Windows NT Server 4.0 rendszer Resource Kit csomagjának „Resource Guide” (Útmutató erőforrásokhoz) című útmutatója 3. fejezete: „Which File System to Use on Which Volumes” (Az egyes kötetekhez alkalmazandó fájlrendszerek)

Az NTFS fájlrendszer elnevezési konvenciója

A fájlnevek és a mappanevek legfeljebb 255 karakter hosszúságúak lehetnek (beleértve a kiterjesztést is). A nevek megőrzik kis- vagy nagybetűs írásmódjukat, ám a program nem tesz különbséget kisbetűk és nagybetűk között, tehát az NTFS fájlrendszer ugyanúgy értelmezi az adott fájlnév kisbetűs és nagybetűs írásmódját. A nevekben az alábbiak kivételével bármely karakter használható:
   ?  "  /  \  <  >  *  |  :
				
A parancssorból jelenleg csak legfeljebb 253 karakter hosszúságú fájlnevek hozhatók létre.

MEGJEGYZÉS: Bármely fájlrendszerre igaz, hogy az alaphardver adottságaitól függően a partíciók mérete csak bizonyos mérethatárig növelhető. A rendszerindító partíciók például legfeljebb 7,8 gigabájt (GB) méretűek lehetnek, a partíciótábla pedig 2 terabájtos méretkorlátozást tartalmaz.

A Windows NT operációs rendszerrel használható fájlrendszerekről a Windows NT Resource Kit csomagban talál további információt.
Megjegyzés: Ez egy „GYORS KÖZZÉTÉTELŰ” cikk, amelyet maga Microsoft támogatási csoportja készített. A benne fogalt információkat a jelentkező problémákra válaszul, az adott állapotukban biztosítjuk. Az anyagok a közzétételük gyorsaságából következően tartalmazhatnak sajtóhibákat, illetve külön értesítés nélkül bármikor átdolgozáson eshetnek át. További tudnivalók olvashatók a felhasználási feltételek között.

Tulajdonságok

Cikk azonosítója: 100108 - Utolsó ellenőrzés: 2014. február 26. - Verziószám: 1.0
A cikkben található információ a következő(k)re vonatkozik:
  • Microsoft Windows NT Workstation 3.1
  • Microsoft Windows NT Advanced Server 3.1
Kulcsszavak: 
kbother KB100108
A Microsoft tudásbázisban szolgáltatott információkat "az adott állapotban", bárminemű szavatosság vagy garancia nélkül biztosítjuk. A Microsoft kizár mindennemű, akár kifejezett, akár vélelmezett szavatosságot vagy garanciát, ideértve a forgalomképességre és az adott célra való alkalmasságra vonatkozó szavatosságot is. A Microsoft Corporation és annak beszállítói semmilyen körülmények között nem felelősek semminemű kárért, így a közvetlen, a közvetett, az üzleti haszon elmaradásából származó vagy speciális károkért, illetve a kár következményeként felmerülő költségek megtérítéséért, még abban az esetben sem, ha a Microsoft Corporationt vagy beszállítóit az ilyen károk bekövetkeztének lehetőségére figyelmeztették. Egyes államok joga nem teszi lehetővé bizonyos károkért a felelősség kizárását vagy korlátozását, ezért a fenti korlátozások az ön esetében esetleg nem alkalmazhatók.

Visszajelzés küldése

 

Contact us for more help

Contact us for more help
Connect with Answer Desk for expert help.
Get more support from smallbusiness.support.microsoft.com