Select the product you need help with
A FAT, a HPFS és az NTFS fájlrendszer áttekintéseCikk azonosítója: 100108 - A cikkben érintett termékek listájának megtekintése. A lap tartalmaÖsszefoglalóEbben a cikkben a FAT, a HPFS és az NTFS fájlrendszer Windows NT operációs rendszerben történő alkalmazásának sajátosságairól, valamint az egyes rendszerek előnyeiről és hátrányairól olvashat. A cikk a következő részekből épül fel:
További információA FAT fájlrendszer – áttekintésA FAT fájlrendszer a Windows NT operációs rendszer által támogatott fájlrendszerek legegyszerűbbike, amelynek legfőbb sajátossága a fájlkiosztási tábla (FAT), amely nem más, mint a kötet legfelső szintjén elhelyezkedő adattáblázat. A kötet védelme érdekében a fájlkiosztási táblának két példánya van, így az egyik sérülése esetén a másik segítségül hívható. A fájlkiosztási táblákat és a gyökérkönyvtárat rögzített helyen kell tárolni, hogy a rendszerindítási fájlok helye pontosan meghatározható legyen.A FAT fájlrendszerrel formázott lemezek fürtökre vannak felosztva, amelyek mérete a kötet méretének függvénye. Fájl létrehozásakor a rendszer bejegyzést hoz létre a gyökérkönyvtárban, és ezzel együtt elkészíti az első, adatokat tároló fürtszámot is. A fájlkiosztási tábla ezen bejegyzése azt jelzi, hogy ez a fürt a fájl utolsó fürtje, vagy a következő fürtre mutat. A fájlkiosztási tábla frissítése kulcsfontosságú művelet, sok időbe is telik, ám a rendszeres frissítés elmulasztása adatvesztést eredményezhet. A frissítés azért tart sokáig, mert a lemezolvasó fejeket a tábla minden egyes frissítésekor a lemez nulladik logikai sávja fölé kell visszaállítani. A FAT-könyvtár szerkezete nem előre meghatározott, így a fájlok mindig a lemez első nyitott helyére kerülnek. A FAT fájlrendszer csak az Írásvédett, a Rejtett, a Rendszer és az Archiválandó fájlattribútumot képes kezelni. A FAT fájlrendszer elnevezési konvenciójaA FAT fájlrendszer a hagyományos, 8.3 típusú fájlelnevezési konvenciót használja, amelyben minden fájlnevet az ASCII karakterkészlettel kell létrehozni. A fájlnevek és a mappanevek legfeljebb nyolc karakter hosszúságúak lehetnek, a nevet pont (.) követi, az ezt követő kiterjesztés hossza pedig legfeljebb három karakter. A névnek betűvel vagy számmal kell kezdődnie, és a következők kivételével bármilyen karaktert tartalmazhat:. " / \ [ ] : ; | = , A következő nevek használata nem engedélyezett: CON, AUX, COM1, COM2, COM3, COM4, LPT1, LPT2, LPT3, PRN, NUL A FAT fájlrendszer használatának előnyeiA Windows NT rendszerben a támogatott fájlrendszerek használatával nem vonhatóak vissza a törlési műveletek – ezek közvetlen hozzáférést kérnek a hardverhez, ezt azonban a Windows NT nem támogatja. Ha az adott fájl azonban FAT-partíción helyezkedett el, és a rendszert MS-DOS környezetben indítják újra, a fájl visszaállítható. A FAT fájlrendszer használata a legfeljebb 200 megabájt (MB) kapacitású meghajtók, illetve partíciók esetén javasolt, mivel indításához kevés rendszererőforrásra van szükség. A FAT fájlrendszer használatának további előnyeiről a következő dokumentációkban talál részletes felvilágosítást:
A FAT fájlrendszer használatának hátrányaiAmennyiben 200 megabájtnál (MB) nagyobb kapacitású meghajtókat vagy partíciókat használ, lehetőség szerint ne FAT fájlrendszert alkalmazzon, mert a kötet méretének növekedésével a FAT rendszerű fájlkezelés teljesítménye gyorsan csökken. A FAT-partíciót képező fájlokhoz jogosultságokat sem lehet beállítani.A FAT-partíciók legfelső mérethatára Windows NT rendszerben 4 gigabájt (GB), MS-DOS környezetben pedig 2 gigabájt. E méretkorlátozásról a Microsoft Tudásbázis következő cikke tartalmaz bővebb információt: CIKK SZÁMA: 118335
A FAT fájlrendszer használatának további hátrányairól a következő dokumentációkban olvashat részletesen:
(http://support.microsoft.com/kb/118335/HU/
)
CÍM: Az MS-DOS legnagyobb partíciómérete (Előfordulhat, hogy a hivatkozás részben vagy teljes egészében angol nyelvű tartalomra mutat.)
A HPFS fájlrendszer – áttekintésA HPFS fájlrendszer először az OS/2 operációs rendszer 1.2-es verziójában jelent meg. Segítségével lehetőség nyílt az egyre nagyobb tárolókapacitású merevlemezeken tárolt adatokhoz való hatékonyabb hozzáférésre. Abban az időben vált szükségessé az is, hogy a hálózati kiszolgálók növekvő piaca által az elnevezési rendszer, az adatosztályozás és az adatbiztonság terén megkövetelt bővítést egy új fájlrendszer biztosítsa. A HPFS fájlrendszer megtartja a FAT fájlrendszer könyvtárszerkezetét, de a fájlneveken alapuló könyvtárrendszerezés már automatikusan történik. A fájlnevek maximális hossza immár 254 duplabájtos karakter, és a HPFS rendszerrel az is lehetővé vált, hogy a fájlok adatokból és speciális attribútumokból épüljenek fel – ezzel az egyéb elnevezési konvenciók támogatása rugalmasabb lett, és az adatvédelem is javult. Ebben a rendszerben a fájlkiosztási egységet már nem fürtök, hanem 512 bájt méretű fizikai szektorok jelentik, ezzel csökkent a fel nem használható lemezterület nagysága.A HPFS fájlrendszerben a könyvtárbejegyzések több adatot tárolnak, mint a FAT fájlrendszerben. Az attribútumfájlon kívül ez a fájllétrehozási, a fájlmódosítási, valamint a fájlhozzáférési dátumot és időpontokat is jelenti. A HPFS rendszerű könyvtárbejegyzések nem a fájl első fürtjére mutatnak, hanem az FNODE csomópontra. Ez a csomópont tartalmazhatja a fájl adatait, de tárolhat a fájl adataira mutató mutatókat vagy egyéb, ténylegesen a fájl adataira mutató adatszerkezeteket is. A HPFS fájlrendszer az adott fájl lehető legtöbb adatát összefüggő szektorokként próbálja meg kiosztani. Erre azért van szükség, hogy a fájl folyamatos feldolgozása során nagyobb adatfeldolgozási sebesség legyen elérhető. A HPFS fájlrendszer 8 megabájt (MB) méretű sávokra osztja fel a meghajtókat, és lehetőleg ezen sávok valamelyikébe helyezi a szükséges fájlokat. Az egyes sávokat 2 kilobájt (KB) méretű fájlkiosztási térképek választják el, amelyek rögzítik, hogy az egyes sávokon belül mely szektorok lettek már kiosztva. A sávalkotással növekszik a teljesítmény, mert a lemezolvasó fejnek nem kell visszatérnie a lemez kezdő, azaz nulladik logikai sávja fölé, hiszen az adott fájl tárolási helyének meghatározásához elég, ha a legközelebbi fájlkiosztási térképet olvassa. A HPFS fájlrendszer ezenkívül néhány speciális adatobjektumot is magában foglal: Fő adatblokkA fő adatblokk a 16. számú logikai szektorban helyezkedik el, és a gyökérkönyvtár FNODE csomópontjára mutató mutatót tartalmaz. A HPFS fájlrendszer használatának egyik legnagyobb kockázata abban rejlik, hogy ha a fő adatblokk elveszik vagy megsérül egy hibás szektor következtében, akkor a partíción tárolt adatok is elvesznek, még akkor is, ha a lemez többi része sértetlen marad. A lemez teljes tartalmának másik, sértetlen 16. szektorral rendelkező meghajtóra másolásával, majd a fő adatblokk újbóli létrehozásával elméletileg van lehetőség a meghajtó adatainak visszaállítására, ez azonban nagyon bonyolult feladat.Tartalék adatblokkA tartalék adatblokk a 17. számú logikai szektorban található, és gyorsjavításokat tartalmazó táblát, valamint a tartalék könyvtárblokkot foglalja magában. Ha a HPFS fájlrendszer hibás szektort észlel, akkor gyorsjavítás-bejegyzés segítségével logikailag nem a hibás szektorra, hanem egy másik létező hibátlan szektorra mutat. Az írási hibák kezelésének ezen eljárása gyorsjavításként ismert.Amennyiben hibás szektor következtében hiba lép fel, a gyorsjavítás segítségével a fájlrendszer másik szektorba helyezi át az adatokat, az eredeti szektort pedig hibás szektorként jelöli meg. A lemezre író és arról olvasó alkalmazások mindebből semmit sem vesznek észre, tehát nem észlelik, hogy a merevlemez-meghajtó egyes részei hibásan működnek. A gyorsjavítást támogató fájlrendszerek használatával megelőzhetők a FAT fájlrendszerre jellemző hibák (például a „Kilépés, Ismét, Mégse?” hibaüzenettel jelzett hiba, amely hibás szektor esetén fordul elő). Megjegyzés: A Windows NT operációs rendszer HPFS fájlrendszere nem támogatja a gyorsjavítást. A HPFS fájlrendszer használatának előnyeiA HPFS fájlrendszer a 200–400 megabájt (MB) kapacitású meghajtók ideális fájlrendszere. A HPFS fájlrendszer használatának további előnyeiről a következő dokumentációkban olvashat részletesen:
A HPFS fájlrendszer használatának hátrányaiA HPFS fájlrendszer jelentette rendszerterhelés miatt a 200 megabájtnál (MB) kisebb kapacitású kötetek esetén ez a fájlrendszer nem szerencsés választás, a körülbelül 400 megabájtnál nagyobb kapacitású lemezek esetén pedig teljesítménycsökkenés is fellép. A Windows NT rendszer HPFS fájlrendszere a biztonsági tulajdonságok beállítását sem teszi lehetővé.A HPFS fájlrendszert csak a Windows NT 3.1-es, 3.5-ös és 3.51-es verziója támogatja. A Windows NT 4.0 rendszer nem tudja olvasni a HPFS alapú partíciókat. A HPFS fájlrendszer további hátrányairól a következő dokumentációkban olvashat:
Az NTFS fájlrendszer – áttekintésFelhasználói szemszögből nézve az NTFS fájlrendszer (a HPFS rendszerhez hasonlóan) sorrendben álló könyvtárakba rendezi a fájlokat. A FAT és a HPFS fájlrendszerrel ellentétben azonban nincsenek speciális objektumok a lemezen, és az alaphardver-függőség (például az 512 bájtos szektorok jelenléte) sem játszik szerepet. Ezenkívül nincsenek a lemezen speciális adathelyek, például FAT táblák vagy HPFS alapú fő adatblokkok.Az NTFS fájlrendszer céljai az alábbiak:
MegbízhatóságAz NTFS fájlrendszer megbízhatóságának biztosítása során három fő területet vettek górcső alá: helyreállíthatóság, a súlyos szektorhibák eltávolíthatósága, valamint a gyorsjavítás támogatása.Az NTFS fájlrendszer helyreállítható, hiszen rögzíti a fájlrendszerben végrehajtott tranzakciókat. A FAT vagy a HPFS fájlrendszeren végrehajtott CHKDSK művelet során a rendszer az adott könyvtáron, kiosztáson vagy fájltáblákon belül található mutatók egységességét vizsgálja. NTFS rendszerű lemez esetén a rendszer naplófájlt hoz létre az ezen összetevőkkel kapcsolatban végrehajtott tranzakciókról, így a fájlrendszer egységességének visszaállítása érdekében a CHKDSK műveletnek csak az utolsó végrehajtási pontig kell visszaállítania a tranzakciókat. Ha FAT vagy HPFS rendszerben a fájlrendszer speciális objektumait tároló valamely szektor meghibásodik, egyszektoros hibáról beszélünk. Az NTFS fájlrendszer ezt két módszerrel küszöböli ki: nem használ speciális objektumokat a lemezen, az azon tárolt összes objektumot pedig nyomon követi és védi, illetve a mesterfájltábla több példányát tárolja a lemezen (a szám a kötetméret függvénye). A HPFS fájlrendszer OS/2 alapú verzióihoz hasonlóan az NTFS fájlrendszer is támogatja a gyorsjavítás alkalmazását. További szolgáltatásokA Windows NT operációs rendszer bármely műveleti szinten alkalmazható egyik fő célja az, hogy az általa biztosított platformhoz további szolgáltatásokat lehessen adni – ez az NTFS fájlrendszer esetén is így van, hiszen hatékony és rugalmasan kezelhető platformként más fájlrendszerek is használhatják. Az NTFS rendszer ezenkívül teljes mértékben támogatja a Windows NT operációs rendszer biztonsági modelljét, és egyidejűleg több adatfolyammal is működik. Az adatfájlok így már nem csupán egyetlen adatfolyamként értelmezendők. Az NTFS fájlrendszerben a felhasználók saját maguk által definiált attribútumokat is rendelhetnek a fájlokhoz.POSIX alapú követelmények támogatásaAz NTFS fájlrendszer a támogatott fájlrendszerek POSIX.1 szabványt leginkább támogató rendszere, mivel támogatást nyújt a következő, POSIX.1 alapú követelményekhez:Kis- és nagybetűket megkülönböztető elnevezés: A POSIX szabvány értelmében a README.TXT, a Readme.txt és a readme.txt írásmód három különböző fájlt jelöl. Kiegészítő időbélyegző: A kiegészítő időbélyegző a fájlhoz történő utolsó hozzáférés időpontját jelzi. Rögzített hivatkozások: Ha két különböző könyvtárban lévő két különböző fájlnév ugyanazokra az adatokra mutat, rögzített hivatkozásról beszélünk. Korlátozások megszüntetéseAz NTFS fájlrendszerben jelentősen nőtt a fájlok és a kötetek lehetséges mérete, így akár 2^64 bájt (16 exabájt, azaz 18 446 744 073 709 551 616 bájt) nagyságúak is lehetnek. Az NTFS rendszerrel a fájlkezelés visszatért a FAT fájlrendszer fürtkezelési módszeréhez, így elkerülhetők a HPFS fájlrendszer rögzített szektorméretéből fakadó problémák. Erre azért volt szükség, mert a Windows NT rendszer hordozható, és bizonyos esetekben eltérő lemezkezelési módszerek tűnhetnek fel az egyes eszközökön, ennek következtében a szektoronkénti 512 bájt adatmennyiség nem mindig eredményezett hibátlan fájlkiosztást. Ezt úgy érték el, hogy a rendszer definiálhatta a fürtöt a hardver eredeti kiosztási méretének többszöröseként. Az NTFS fájlrendszerben a fájlok kivétel nélkül Unicode alapúak, és a hosszú fájlnevek mellett a 8.3 felépítésű fájlnevek is használhatók.Az NTFS fájlrendszer használatának előnyeiAz NTFS fájlrendszert leginkább a 400 megabájtnál (MB) nagyobb kapacitású kötetek esetén célszerű alkalmazni. Ennek az az oka, hogy ebben a fájlrendszerben nagyobb kötetméretek esetén sem csökken a teljesítmény, ellentétben a FAT fájlrendszerrel.Az NTFS rendszer helyreállíthatóságának köszönhetően a felhasználónak nem kell lemez-helyreállítási segédprogramot futtatnia az NTFS-partíciókon. Az NTFS fájlrendszer további előnyeiről a következő dokumentációkban olvashat:
Az NTFS fájlrendszer használatának hátrányai400 megabájtnál (MB) kisebb kapacitású kötetek esetén nem célszerű NTFS fájlrendszert alkalmazni, mert e fájlrendszer használatához viszonylag nagy lemezterületre van szükség. Ezt a lemezterület-igényt az NTFS rendszerfájljai jelentik, amelyek 100 megabájtos partíció esetén rendszerint legalább 4 megabájtnyi lemezterületet igényelnek.Az NTFS fájlrendszer jelenleg nem rendelkezik fájltitkosítási szolgáltatással, ezért MS-DOS vagy egyéb operációs rendszer alapú rendszerindítással, majd egyszerű lemezkezelő segédprogram használatával minden nagyobb nehézség nélkül megtekinthetők az NTFS-köteteken tárolt adatok. Hajlékonylemezeket nem lehet NTFS fájlrendszerűvé formázni – a Windows NT rendszer a FAT fájlrendszer segítségével formázza a hajlékonylemezeket, hiszen az NTFS rendszerfájljait méretük miatt nem lehet hajlékonylemezen tárolni. Az NTFS fájlrendszer használatának további hátrányairól a következő dokumentációkban talál részletes felvilágosítást:
Az NTFS fájlrendszer elnevezési konvenciójaA fájlnevek és a mappanevek legfeljebb 255 karakter hosszúságúak lehetnek (beleértve a kiterjesztést is). A nevek megőrzik kis- vagy nagybetűs írásmódjukat, ám a program nem tesz különbséget kisbetűk és nagybetűk között, tehát az NTFS fájlrendszer ugyanúgy értelmezi az adott fájlnév kisbetűs és nagybetűs írásmódját. A nevekben az alábbiak kivételével bármely karakter használható:? " / \ < > * | : Megjegyzés: Bármely fájlrendszerre igaz, hogy az alaphardver adottságaitól függően a partíciók mérete csak bizonyos mérethatárig növelhető. A rendszerindító partíciók például legfeljebb 7,8 gigabájt (GB) méretűek lehetnek, a partíciótábla pedig 2 terabájtos méretkorlátozást tartalmaz. A Windows NT operációs rendszerrel használható fájlrendszerekről a Windows NT Resource Kit csomagban talál további információt. TulajdonságokCikk azonosítója: 100108 - Utolsó ellenőrzés: 2005. június 13. - Verziószám: 5.1 A cikkben található információ a következő(k)re vonatkozik:
A Microsoft tudásbázisban szolgáltatott információkat "az adott állapotban", bárminemű szavatosság vagy garancia nélkül biztosítjuk. A Microsoft kizár mindennemű, akár kifejezett, akár vélelmezett szavatosságot vagy garanciát, ideértve a forgalomképességre és az adott célra való alkalmasságra vonatkozó szavatosságot is. A Microsoft Corporation és annak beszállítói semmilyen körülmények között nem felelősek semminemű kárért, így a közvetlen, a közvetett, az üzleti haszon elmaradásából származó vagy speciális károkért, illetve a kár következményeként felmerülő költségek megtérítéséért, még abban az esetben sem, ha a Microsoft Corporationt vagy beszállítóit az ilyen károk bekövetkeztének lehetőségére figyelmeztették. Egyes államok joga nem teszi lehetővé bizonyos károkért a felelősség kizárását vagy korlátozását, ezért a fenti korlátozások az ön esetében esetleg nem alkalmazhatók. | A cikk fordítása
|


A lap tetejére








